Dicséret és dorgálás, gyerekkorom két hazug csalója, Hiszen a dorgálás és dicséret naponta elhangoztak, és én gyerekként sokszor nem is értettem, mit is akarnak vele. Olyan nagyon fájt, néha a dicséret is, hiszen annyiszor csak figyelmeztetés volt, emlékeztetés. „Na, meg tudod te ezt rendesen is csinálni néha” .

Tudod-e, melyik dicséret az, ami hatásos, és pozitív?

Dicsérni jó, dicsérni kell, és minden pszichológiai témájú könyv egyet ért még abban is, hogy a fel-le kilengő teljesítmény hosszútávon a dicsérettől javul, és nem a dorgálástól.

De hogyan dicsérünk?
És eleget dicsérünk-e?
Lehet-e a dicséret unalmas?
Néha esetleg nem helyénvaló?
Esetleg van olyan (na persze hogy van) hogy a dicséret kierőszakolt?

Köteteket lehetne megtölteni azzal, hogyan dicsérnek rosszul. Hogyan dorgálnak úgy, hogy földbe döngölik a gyereket.

Ismerjük, ugye?

De szép vagy! Ilyen szép kislány nem beszél csúnyán!
Tudsz te jót is tenni!
Na ezt így szeretem! Jó kislánya vagy apucinak!
Amit csináltál délelőtt, na azt többet ne csináld…. (miközben már nem is emlékezik a 3 éves gyerek, hogy mit csinált)

Ezen kérdésekre a legegyszerűbb és legjobban használható formulát egy üzleti bestsellerből vettem, amit más, pszichológiai könyvek is idéznek, de erről majd a következő cikkben lesz szó.

Amit most kiemelek, az a MOST! A dicséret de a dorgálás is a mostra, a jelenre kell hogy vonatkozzon.

Mind a dicséretnek, mind a dorgálásnak, egyáltalán, a babának történő visszajelzésnek ez az alapja, egyben a Kreatív Baba Programom egyik alappillére is, a MOSTban, vagyis a jelenben levés.

Ez a kisbabánál pár másodperc, az egy éves gyereknél nagyjából egy perc, az óvodásnál pedig felmehet egészen öt percig is….

Talán meglepődtél valamikor már rajta, hogy a kedves-aranyos és pedagógiailag képzett óvónők a rossz gyerekeket csak öt percre állítják a szőnyeg szélére. Nagyjából ennyi időre tudja összekötni a kisgyerek, hogy a büntetés, legyen az bármi, de legtöbbször játéktól való eltiltás, kapcsolatban van a korábbi rossz tevékenységükkel. Ok és okozat hatás csupán 5 percig érvényesül a kettő között. Ha tovább alkalmazzák ezt az eszközt, az ok-okozat kapcsolat eltűnik, és helyébe a gyerek beskatulyázása lép – természetesen ez a gyerek szemszögéből nézve, de a gyereknek ugye csak ez számít? Továbbmegyek, a gyereknevelésnél csak ez szabad, hogy számítson.

Vagyis az első szabály a dicséretnél és a dorgálásnál is, hogy AZONNALI, vagyis a mostban, a jelenben kell hogy történjen.

De még egy fontos összetevőről kell beszélnem mindkettővel együtt, akár dicséret, akár dorgálás. Miért mondom, hogy mind a kettő hazug csaló?

Nagyon sokszor a gyereket ítéljük el, vagy a gyereket dicsérjük meg, ítéljük meg akár pozitívan akár negatívan, és nem az adott cselekedetét. Így hazudunk, mind a kettővel. Mert ha szép a baba, azt nem ő hozta létre. Ha bepisilt a két-három éves, nem lehet még az ő bűne.

Nehéz dolgunk van, mint szülők. Egyrészt figyelnünk kell a kisbabánkra, másrészt le kell dolgoznunk azt az emlékeinkben, amikor velünk nem a leghelyesebben bántak. Ez a része a mi emlékünk, a mi sértett gyerek énünk, aminek nem szabad befolyásolnia a szülői megnyilvánulásunkat.

Legyünk ELÉG JÓ SZÜLŐK! Megismerve gyerekünket, és persze ezzel együtt saját gyermeki énünket, és formáljuk mind a kettőt boldoggá, felszabadulttá, és szabaddá!

Erről szól az igazi, kreatív, felszabadító gyereknevelés. Felszabadít minket, szülőket, és nem korlátozza, hanem önállóságra és önmaga és környezete megismerésére szoktatja a kisbabát, a kisgyereket.

Ui: a Kreatív Baba könyvben részletesen is elmondom ezen témákat. Miért mondom el itt, mindenkinek is? a legfontosabbakat egyszerűen tálcán kínálom, mert célom, hogy minden egyes baba megkaphassa a lehető legjobb, legigazibb, legboldogabb gyerekkort, és ez a JóJátékon, és JóNevelésen keresztül adható meg.