A háromnegyed éves mindent eldob. Az egy éves nem akar oda adni semmit, de mindent el akar kérni. A két éves mindenért hisztizik.

Az óvodás makacs és nem akar elindulni.

Mi pedig ott állunk, és rendkívül erőtlennek érezzük magunkat.

A megoldás a választás – de nem mi választunk, hanem a baba választhat.

Mindig ezt vallottam, ezt olvastam könyvekből, ezt tanítottam a tanfolyamon, most pedig ebből a cikkből ugyanezt olvastam ki a pszichológus szájából, hogy ha párhuzamos cselekedetekhez való választást kínálunk fel, akkor könnyebben megjön a szabad akarat alapú válasz – jelen esetben választhat két sapka, vagy két kabát között (de nem egy téli és egy nyári ruha között) 

Pontosan így hangzik Ferenczi Andrea Terápia második évadjának pszichológus szakértő mondata: Reggel rohanunk a munkába, és a gyerek nem akar öltözni. Jön a mentőötlet, a double-bind: „Melyik sapkádat szeretnéd felvenni, a kéket, a pirosat, a sárgát vagy a zöldet?” Ő dönt, s már száguldunk is az ovi felé.

Nem szeretnék hosszan sztorizni, de én ezt alkalmaztam a gyerekemnél, és bár az idő múltával egyre többször látott át a szitán (óvodás korában már nem felejtette el, mit akart előtte elérni) de maga a választás aktusa mindig jó érzéssel töltötte el. Ahogy minket, felnőtteket is jó érzéssel tölt el.

A kreativitásnak pedig minden egyes esetben alapköve a választás lehetősége, de ezt rajzolásnál, festésnél, gyurmázásnál nem is kell magyarázni neked, a szülőnek. Tudjuk, tudjuk.

A fiammal oda jutottam, hogy már vittem vásárolni is, mert jobban szerette azokat a ruhákat, amit ő választott. Ezt úgy vittem véghez átlátható és elfogadható idő alatt,  hogy azokat, amiből választhatott, oda raktam elé a babakocsira, és ő mutogatott, melyik tetszik. 2-3 ruha, vagy cipő között választhatott, és csak azokat tettem elé, amit én már előre megfelelőnek, és jó méretűnek ítéltem.

Természetesen már régóta, nagyjából iskolás kortól kezdve, saját magának válogat.

Fontos megjegyezni, hogy egy év alatt a baba nem szeret választani, mert akkor még MINDENT akar. Annyit, amennyit meg tud fogni. A régebbi dolgot leejti, az újat elveszi. Ezt a „csak egyiket választhatom” dolgot tanítani kell az előtt, mielőtt használnánk. Tanításnak veszem, hogy a babára egy sapkát adunk, és ha ő másik sapkát akar rá tenni, előbb levesszük az előzőt. Ugyanez igaz a cipővel is 🙂

Itt is, és a kreatív tevékenységeknél is betartandó szabály, hogy egy éves korban még csak 2-3 színből vagy ceruzából engedjük választani, és fokozatosan emeljük a választási lehetőségeket.

s még egy: még felnőtteknél is igaz, hogy 3-5 maximum 7 dolog közül lehet jól választani. A túl sok lehetőség babáknál, kisgyerekeknél csak néhány speciális esetben ajánlott – erre persze részletesen kitérek a Kreatív Baba könyvemben.

Csodás választásokat kívánok!


Kozma Emese
Kozma Emese

Anya, egyéniség marketing mentor, író, költő, a Kreatív Baba Praktikák és Kreatív Baba Alapok könyv és e-book írója, a Kreatív Baba Program megalkotója. Kissé intorvertált ember, aki imád otthon lenni, családja körében, de szeret kirándulni, utazni, erdőt járni - de aki hajlandó beszélni, tenni, írni, ha azt a babákért, a boldogságért, a jobb életért teszi!