Boldog lesz-e a család? Ilyen kicsi játékon is múlhat!

Volt egyszer, hol nem volt, egy kis család, a mama, nevezzük Verának, aki kreatív Mama volt, vagyis Kreatív Babájával, Vikivel jött el a Kreatív Baba tanfolyamra, ahol sok játék volt a földön, de még több játék volt a levegőben, vagyis a beszélgetéseinkben.

A második héten Vera kibökte, mi bántja. A Kreatív Baba játékajánló tanfolyamon ugyanis nemcsak a játékokról volt szó, hanem a családról, nevelésről, boldogságról, kreativitásról is.

Vera kislánya, Viki egyszerűen nem akart akkor az apával lenni. Ezért Vera  nem tudott elmenni fürdeni este, nem tudott pihenni, és az apuka, nevezzük Tamásnak, egyre kevésbé tolerálta, hogy a kisbaba, aki már kúszó-mászó volt, nem maradt el vele, sírt, kínlódott.

Hová lettek azok az idilli hetek, hónapok, amikor a kicsi Viki mosolygott apukára, amikor csimpaszkodott bele, amikor gügyögtek egymásnak?

Én is ezt kérdeztem tőle visszafelé, csak kicsit máshogyan.

Mi változott apuka napirendjében? És a gyerekében? A kettő elment egymás mellett. Kicsit korábban teszik le este, és apuka nem ér haza. Reggel pedig rohanás van….

Félő volt, hogy szétesik a család. Ideges apuka, aki gyereksírást hall otthon, feszült és fáradt anyuka, aki egyedül még a fürdőszobába sem tud eljutni. Közöttük a kicsi lány, aki sír, ha az anyja letenné egy pillanatra apuka kezébe.

Azt tudjuk, mi történt, azt még Vera nem tudta, miért. Ennek is megvan az oka… Ezt nem részletezem most, de majd elmondom egy másik cikkben (vagy olvasd a Kreatív Baba e-book szeparációs félelem részében). Verával megbeszéltük a teendőt, és a következő héten már mosolyogni láttam.

A teendő nem volt nehéz, nem volt nagy dolog, csak egy kis kitartás kellett hozzá, és napi 15 perc játék. Természetesen extra játékról beszélek, nem a normál játékidőről. Ilyen kicsi is már sokat jelent! Az extra játék apukával volt, akinek fel kellett kelnie ennyive hamarabb. Tamás először talán furcsán nézett, de a reggel mosolygós kislánya, és a vele töltött negyed óra még fel is dobta a napját.

Az első nap este még sírt apukája kezében a gyermek, de reggel nem sírt. És az egy hét alatt oda eljutottak,  hogy már nem sírt délután, azaz inkább este sem, amikor újra látta, amikor látta… Nem mindig látta ugyanis este, mert Tamás, sok apukához hasonlóan sokszor sokáig dolgozott.

Csoda ez? Nem, csupán azt kell tudni,  hogy a fél éves, háromnegyed éves gyerek nem szereti az idegeneket. És apa is idegen lesz, ha kimarad 1-1 nap, amikor egyáltalán nem látja, és a maradék napokon sem látja esetleg reggel és este is. Vagyis a kúszó-mászó korszakban kell a napi több kontaktus az ismertség vagyis az emlékezet megtartásához.

Vera nagyon örült annak, hogy ilyen egyszerűen vissza tudták fordítani a rossz irányba sodródó családi folyamatokat, és rögtön rá is duplázott: Nem tudnál olyan játékot mondani, ami egyben jó apukának és a pici Vikinek?

De ez már egy másik mese…

Leave A Reply (No comments so far)

No comments yet